A nyolcvanas évek végétől a kosárlabda szakosztály tagjai barátaikkal, családtagjaikkal kibővülve a bajnoki szezon végén – javarészt június első szombatján - egy évzáró egész napos kiránduláspartit rendeztek a Dunakanyar egy csodálatos fekvésű fennsíkján a Visegrádi vár alatti Mogyoróhegyen.

A terület az erdei kikapcsolódás szinte minden feltételeit (csodálatos panoráma, tűzrakóhely – odakészített fával, rönkfa asztalok, padok, játszótér, esővédő kunyhó, melegvízes zuhanyozó!!!, közeli bobpálya, állatfarm, stb.) biztosította.

A 90-es évek végéig – amíg a Kandó Főiskola rendelkezett autóbusszal - a résztvevők nagy része együtt utazott a helyszínre, ahová fentiek miatt csak a főzés eszközeit és hozzávalóit kellett magunkkal vinnünk.

A főzőedényt kezdetben – a nagy létszám miatt – Lévaiék lekvárfőző üstjének edénye jelentette, amiben (legnagyobb létszámként) 73 főnek is elegendő finomság főtt. Ez javarészben Lévai Jutka (nem receptkönyves) egyéni gulyáskreációit jelentette, amik után nemigen maradt azt üst fenekén. Később – a gyereklétszám emelkedésével két íz világú kisebb bográcsban is készült falatoznivaló. Az időben érkezők csináltak maguknak „étvágyat” majd nagy közös hagyma-, krumpli pucolással, csipetkézéssel járultak hozzá a bogrács tartalmához.  A főétel utáni desszertet hagyományosan Surmann Kati vaníliasodós aranygaluskája jelentette.

A friss levegőn jóllakott gyomrok megpihentetése után délutáni sportjátékokkal, kirándulással, bobozással múlatta a társaság az időt.

A legutóbbi években különböző okok – főleg a buszos megközelítés lehetőségének megszűnése – miatt a helyszínt és a nyári szünet előtti utolsó csapatépítő találkozást Fodorék és Marossyék kerti partiján a házigazdák főzésével valósítottuk meg.


Néhány hangulatkép itt látható:   >>>       <<<